Az Elektronikus hangszerek rövid története, kezdeményezések, hangszer-kísérletek, és hangosítás

Mint már említettem, rengeteg fesztivál volt ebben az időszakban, Amerikában, de Európában is, leginkább Angliában. Ahhoz, hogy ezek a nagy tömegeket megmozgató fesztiválok létrejöhessenek, elektromos hangszerekre és hangtechnikára volt szükség.
A legelső hangosítási technikának a mikrofonos megoldást jegyzik. Ezt követő lépés volt az elektromos erősítők beépítése a hangszerekbe. Nem sokkal utána megjelentek az „elektromos manipulátorok”. Ez után jöttek létre az elektromos szerkezetű hangszerek. A legérdekesebb fejlődést talán a billentyűs hangszerek családjában lehetett felfedezni. A régebben is használt elektromos orgonák után, mint pl. a legelterjedtebb Hammond, megjelent a Fender-gyár Rhodes hangszere, amely rövid időn belül meghódította az egész világot. Ezt a hangszert a zenei világban, nem beszélve a jazz-rockról, előszeretettel használják a mai napig is. Később a Yamaha is elektronizálta a zongoráját, és forgalomba hozott egy ilyen jellegű hangszert is az akusztikus mellett. Megjelent a mellotron, amely egy olyan billentyűs hangszer, melyben mindegyik billentyűhöz egy külön lejátszható szalag tartozik. Ameddig lenyomva tartjuk a kiválasztott billentyűt, addig végtelenítve lejátssza a szalagra rögzített hangot. Például a King Crimson első nagylemezén a vonósok egy ilyen hangszerből csendültek fel. Vagy a Led Zeppelin egyik leghíresebb dalában, a „Stairway to Heaven”-ben a fuvola-hangszín egy ilyen mellotronból szólt.
Körülbelül ugyan ebben az időben jelent meg a piacon az orosz Sputnik és az angol Robert Moog által gyártott Moog hangszer, amely számos hangszín-variációval rendelkezett. A 60-as, 70-es években ezeknek a hangszíneknek még nagyon kevés variációját ismerték a zenészek. Eleinte ezeknek a hangszereknek hatalmas mérete volt, sokszor egész szobákat foglaltak el, a korai számítógépekhez hasonlóan. A 70-es évek végére jóval kisebbek lettek ezek a hangszerek, ami azt eredményezte, hogy a zenészek koncerteken, turnékon is tudták használni. Így változatosabb és színesebb lett az előadás, és vissza tudták adni azt az élményt, amit a közönség eddig csak a lemezeken hallhatott. A másik előnye pedig az volt, hogy a jazz-rock zenekarok előszeretettel rögzítették rendszeresen a koncertjeiket, amikből élő koncertfelvétel-kiadványokat tudtak megjelentetni.