A hatvanas évek elején két nagy irányzatból való kitörés jött létre Amerikában. Az egyik a jazzből, amely a „free jazz” irányába indult el. A másik a tánczenéből, amely a fiatalság lázadásán alapult és a rock zenét hozta létre. Az ifjúság nem csak a hagyományos tánczene ellen lázadt, mert ez már egyébként is nagyon távol esett a fiatalok érzelmeitől, életérzésétől, és magától is a süllyesztőbe került, hanem a free jazzhez hasonlóan, a fenn álló politikai renddel szembeni ellenállásról és lázadásról szólt. Ami a politikai részét illeti, ezt igazolja a free jazz-zenészek szoros kapcsolata a „Black Power”-rel és más, a feketék egyenjogúságáért harcoló mozgalmak létrejötte, illetve Bob Dylan, Donovan nyíltan politizáló dalai is. A polgári sznobizmus és prüdéria kigúnyolását pedig a legjobban talán a Rolling Stones, és a Beatles dalaiban lehetett felismerni. Az ebben a korban íródott daloknak a többsége az Egyesült Államok és Vietnám közti háborúról, a fajgyűlöletről, a diszkriminációról szólt. Ezek ellen tiltakoztak. Amerika egykori nagyobb jazz fesztiváljainak helyet adó városaiban, pl. Monterey-ben és Newport-ban több száz-ezren hallgatták ezeket az „úttörő” dalokat, amelyek nagyon nagy hatással voltak az akkori egyetemistákra és diákmozgalmakra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése