Emerson munkássága hidat képezett a klasszikus zene, a jazz és a rock között. Megtalálta mindháromban azokat a közös motívumokat, amelyek együtt alkalmazva működőképesek. Egy nyilatkozatában beszélt arról, hogy nagy hatással voltak rá ifjú korától a „blue note” irányzatok, de ezeket is európai gyökerűnek tekinti. A „blue note” skála évszázadok óta nagyon elterjedt az angol és az ír népzenékben. A skála felépülése: alaphang, nagy szekund, a dúr és a moll terc is benne van, a tiszta kvárt, a tritónusz, - amely a jellegzetessége a blues skálának, - a tiszta kvint a nagy szext, és benne van a kis szeptim és a nagy szeptim is. A blues zenét is sokan származtatják ebből a skálából, mert zenekutatók Afrikában is felfedeztek olyan falvakat, ahol a mai napig használják népi hangszereken és vokális formában.
Alapvetően Emerson a klasszikus, főként a barokk zene felől indult, azt tágította ki az angol folk, a jazz és a rock elemeivel, illetve kelet-európai, olykor balkán népzenei hatásokkal. Véleményem szerint, a rock és a jazz is elsősorban előadási kontextus nála, és csak ritkán kompozíciós. Az improvizációi a barokk kadenciák logikáját követik annyiban, hogy terjedelmüket kivéve teljesen kötött szerkezetűek. Nem egy „feelinget járnak körbe”, hanem zenei gondolatokból épülnek fel. Valójában közös improvizációk sincsenek a zenéjében, amit kollektívan adnának elő. Inkább csak szólók, amelyek szinte mindig megírt motívumok bravúros variációi. A koncert felvételeket elemezve hallható, hogy minden esetben előre kigyakorolt, jól felépített és kitalált szólókat játszik. A dalok szerkezetét tekintve mindennek helye van és csak nagyon ritkán lépnek ki ebből a szerkezetből. Zongora szólói mesteri módon vannak kidolgozva. Több zongora improvizációján évekig dolgozott. Ez a tulajdonsága az európai kultúrához vezet vissza, hiszen Bach is úgy írta meg több darabját, hogy valójában tökéletesesen felépített improvizációkat jegyzett le. Vannak olyan darabjai, amelyeket elmondása szerint teljesen Bartók-i gondolkodásban dolgozott ki, viszont a mű felér egy modern jazz darabbal. Riportjaiban sokszor hivatkozik Bartókra, és Bachra is, hogy rajtuk keresztül el lehet jutni a jazzhez, és nem csak a feketék zenéjén keresztül lehetséges ez a folyamat.
Zawinul munkásságát tekintve, bár európai származású, mégis személyiségére és játékára a legnagyobb hatással az amerikai jazz volt. Abban az időszakban érkezett az Egyesült Államokba, mikor a jazz zene a fénykorát élte. Játékát élete során mindig a jazz különböző irányzatai befolyásolták. Ritkán tett utalásokat zenéjében európai klasszikus zenészekre, vagy a rock sajátosságaira. Zenéjében, zenei világában a meghatározó mindig a jazz volt.
A Weather Report zenéje minden esetben a jazznek megfelelő harmóniákból és a jazzben használatos skálák világából épült fel. Minden, amit Zawinul felhasznált a zenéjében, azt az amerikai kontinensen kialakult zenei stílusok jegyében tette. Gyakran alkalmazott a Weather Report darabjaiban klasszikus „Big Band” felrakásokat szintetizátoron. Amelyeket szinte egyedülállóan ő alkalmazott a jazz-rock világában. Mellette fúvós hangszereket imitáló hangszíneket készített, amelyekkel ritmizált és nagy zenekari hatást próbált elérni. És gyakran kísérte Shorter játékát ilyen módon. Zawinul a jazz műfajt kezdettől a feketék stílusának titulálta, és nem húzott párhuzamokat az improvizációk és az európai klasszikus zenék között úgy, mint Emerson. Zawinul szerintem mikor a feketék jazz stílusáról beszélt, akkor elsősorban minden esetben az előadási módra gondolt. A frazírozási technikákra a beat és off beat kapcsolatára, és arra az életérzésre, ami csak abban a társadalmi közegben működött, amiben ők éltek.
Zawinul élete során megfigyelhető, hogy elképesztő módon sajátította el azt a játék stílust, amelyet eddig csak a fekete zenészek előadásában lehetett megfigyelni. A szvinget és a bebop zenét is teljesen magáénak tudhatta. Dallamvezetései a Weather Report korszaka alatt is a feketék jazz gondolkodásának felelt meg. Míg Emerson az európai klasszikus zene dallamvilágát alkalmazta, gondosan, előre kitalált szólókkal, addig Zawinul nagy hangsúlyt fektetett a közös, kollektív improvizációk, és rögtönzések tökéletes kifejlesztésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése