Zawinul és a zeneszerzés

Mikor Zawinult megkérdezték a zeneszerzéssel kapcsolatosan, azt mondta: „Sosem tanultam a zeneszerzést. A hangszerelést sem. Magamtól tanultam meg – tudom, hogy szóljon a zene. Semmi gond. Nem hangjegyekről és akkordokról kell, hogy szóljon, hanem történetekről… Abban a pillanatban, amikor az ihlet megszáll, a józan gondolkodás megszűnik és megáll az idő. Az ember fénysebességgel száguld. Néha olyan mértékű transzba esik, hogy mikor visszatér, úgy érzi nem múlt el idő. A zene mindig egy celebration, egy ünnep.” (Gunther Baumann – Zawinul – Életem a jazz, Aposztróf Kiadó, Budapest, 2007. 78-79. old.) Sokszor koncerteken is érezhető volt náluk ez a hatás. Mintha a mű a színpadon keletkezett volna. És a hallgatóság egy kollektív rögtönzésből kialakult, komplett művet hallhatott.