Zawinul és a világzene

Sok zenekritikus az ő nevéhez köti a világzene mint stílus egyik legérdekesebb irányzatának megteremtését. Abban az értelemben, hogy ötvözte különböző kontinensek zenéit, és ebből egy egészen különleges stílust hozott létre. Mikor megkérdezték tőle, hogy mi a világzene, ő erre azt válaszolta röviden, hogy „Ellington és a krumpli, Afrika és Ázsia zenéje.” (Gunther Baumann – Zawinul – Életem a jazz, Aposztróf Kiadó, Budapest, 2007. 179. old.) Duke Ellington mondta egy tv-riport során, ahol ezt kérdezték tőle: „Kik az Önhöz közelálló emberek?” Elgondolkodott majd így szólt: „Az emberek, így pontos a válasz – mivel az összes ember közel áll hozzám.” (Gunther Baumann – Zawinul – Életem a jazz, Aposztróf Kiadó, Budapest, 2007. 180. old.) Ezt használta fel Zawinul. A krumpli azért, mert Ausztriában rengeteg krumpliból készült ételt fogyasztottak. Ezzel hazájára tekintett vissza. Különböző földrészekről hívott zenészeket a lemezhez. Elmondása szerint, nagyon bonyolult folyamat az együtt zenélés, fokozott érzékenységet kíván, mert különböző kultúrákból érkező emberek zenei megnyilvánulásai egészen mást hoznak ki az emberből játék közben, mint mikor valakivel évek óta együtt játszik. Egészen más inspirációk adódnak egy ilyen jellegű közös zenélés közben. Zeneileg a fejben meglévő skálákat egészen máshogy használja egy indiai vagy egy európai. Máshova téve a hangsúlyokat, és a skála elindítását és befejezését. Ezek a zenei tulajdonságok rengeteget változtatnak a hangzásvilágon, főleg, ha olyan népi hangszereken teszik ezt, mint a Zawinul mellett játszó zenészek. Dél-Amerikai és Afrikai ütős hangszerek, kórusban való éneklés népdalszerűen. Pl. a férfiak énekelnek először, nők válaszolnak rá, akár egy törzsi közösségben. És ezek mellett az autentikus hangszerek mellett megjelenik a szintetizátor, és az elektromos gitár. Ezek a hangszerek, improvizatív jelleggel vannak jelen. Nagyon ritkán térnek vissza egy dallamhoz. Így a műveknek lesz egy folyamatossága, ami sohasem áll meg. Egyedül a fantázia szab határt, a folyamatosan újat játszani próbáló zenészek közt. Sok esetben viszont monoton játék történik. Ami szintén a zene lebegését folyamatos pörgését, lüktetését adja, mint a rock zenében és, mint az afrikai törzseknél megfigyelhető kántálás, amely később extázishoz vezet. Ezt az extázist a ritmus okozza, mert míg úgy tűnik, hogy monoton ismétlődik, addig közben sohasem történik ugyanaz, folyamatos hangsúlyváltoztatások vannak. Zawinul nagyon jól vitte át ebbe a stílusú zenéjében a jazz-rock stílus legkiválóbb motívumait.