A zenéhez való hozzáállása sok embert meghökkentett: „Nem vagyok könyöklő-típus. Ha bárkinek vitája volt vagy van velem, az csak a zene miatt. Mert tovább akarok lépni és nem viselem el, ha a tehetség parlagon marad. Az efféle konfliktusokat nem tekintem személyesnek. A zenekar tagjainak elmondom:
Amerikába érkezésekor a legelső napon lement a Birdland nevezetű világhírű jazz-klubba. Állítása szerint ott játszották abban az időben a legjobb jazzt a világon. A legtöbb kapcsolata ezen a helyen alakult ki. Itt rövid idő alatt törzsvendég lett és annak a jazz zenész elit körnek a tagjává vált, - a játéktudása miatt – akik a klubot bármikor ingyen látogathatták. Olyan művészek tartoztak ebbe a körbe, mint Thellonius Monk, Miles Davis vagy John Coltrane.
Kezdetben Maynard Fergusonnal játszott, és ekkor találkozott először Wayne Shorterrel.
1959-től Dinah Washington zongorakísérője. Később, 1961-től Cannonball Adderley-vel játszik. Voltak nehézségei a szegregáció idején, mert fehérként feketékkel turnézott. Voltak olyan államok Amerikában, ahol ezért megölték volna. De ő élete végéig kiállt a színes bőrű emberek mellett. Ezért is szerették őt ezekben a körökben. Az Adderley-korszakra nyilatkozta azt: „Nem kétséges. A kor második legsikeresebb bandája voltunk, Miles Davis mögött. De volt valamink, ami Milesból hiányzott: a soul és a funk jegyeit viselő groove.” (Gunther Baumann – Zawinul – Életem a jazz, Aposztróf Kiadó, Budapest, 2007. 70. old.)
1966-ban megírta azt a számot, ami a világsikert hozta neki: „Mercy, Mercy, Mercy”. Alapvetően a dal fő témáját adó motívumot egy gospel énekesnőnek, Esther Marrownak egyik dalához írta kíséretnek. Később Adderleynek nagyon megtetszett és játszani kezdték koncerteken. „Az embernek tudnia kell, mit akar. Ha tudja, akkor következetesen keresztül is kell vinnie az akaratát. Másként semmit sem ér el az életben. Ha mindent megtettem volna, amit mások ajánlottak akkor tizede sem lennék annak, ami most vagyok. A zene a fontos.” (Gunther Baumann – Zawinul – Életem a jazz, Aposztróf Kiadó, Budapest, 2007. 72. old.)
A dallal 1967-ben Grammy-díjat nyertek. Majd anyagi gondjai véglegesen akkor oldódtak meg, mikor egy fehér zenészekből álló rock-zenekar felvette a lemezére ezt a dalt. Annyi lemezt adtak el belőle, hogy bátran kijelenthette: a jogdíjak által gazdag ember lett.
Minden zenész örült e dal sikerének, mert hirtelen újra elkezdtek érdeklődni az emberek a jazz iránt. Csak az Adderley-nél eltöltött idő alatt, ami 9,5 év volt, 55 dalt szerzett. Fontos állomás volt az életében, hogy 1967-ben megvette az első Fender Rhodes elektromos zongoráját, amely egy teljesen új hangzásvilágot nyitott meg számára. Az első effektje egy vah-vah pedál volt, amellyel befolyásolni tudta a hang vibrációs áramlását.
Rövid időn belül a zenészvilágban elkezdtek a kísérletezéseiről beszélni. Miles Davis Mexico Citybe is elutazott meghallgatni Zawinul Fender játékát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése