Emerson 1944-ben született Angliában. 8 éves korában kezdett el zongoratanárhoz járni. Elmondása szerint, nem igazán szerette a skálákat gyakorolni. Tinédzser korában már jól felszerelt könyvtárak voltak, ahol lehetett zenét hallgatni és barátaitól is rengeteg lemezt kapott kölcsön. Leginkább Charlie Parkert, Art Tatumot, Oscar Petersont és Dave Brubecket értékelte. A klasszikus zenéből pedig Bach volt a kedvence. 18 éves korában bekerült több jazz trióba, big band-be, ahol „jazz standard”-eket játszottak. Minden éjjel játszaniuk kellett, ezért minden reggel elkésett a munkából. Miután felmondtak neki, 1963-ban bekerült a T-Bones nevű zenekarba, amellyel kisebb sikereket értek el. Ekkorra már komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a klasszikus zenét valahogy ötvözni kellene a jazzel és a rockkal.
1967-ben megalapította első zenekarát a Nice-t. Ebben a zenekarban már az ő hangszerelései voltak reflektorfényben. Olyan zeneszerzők műveit írta át elektromos hangszerekre, mint Jan Sibelius: Karelia-szvitjét, Csajkovszkij: VI. Patetikus szimfóniáját, és Bach: III. Brandenburgi versenyét. Emerson már itt is megelőzte a korát, fantázia-gazdag ötleteivel, melyekkel a klasszikusok legapróbb szépségeit is képes volt átültetni elektromos hangszerekre. Rengeteget foglalkozott ebben az időben a jazz és a rock fúziójával. Kereste azokat az irányokat, amiket még senki nem fedezett fel. A leghíresebb Nice lemez ebben az időszakban született, melyen a legismertebb daluk szerepel: Leonard Bernsteintől a „West Side Story”. Ez a dal 16 héten átvezette a slágerlistákat. Meghívást kaptak Amerikába, ahol rögtön be is tiltották őket, mert a műsor keretében elégették az amerikai zászlót. Híres Emerson mű ebből a korból az „Öt Híd”-nak elkeresztelt kompozíció. Emerson szerint, a híd-jelkép. Zenei hidat képez a korai barokk és a modern, szabadabb, kötetlenebb zenei formák között. A lemez létrehozásánál Eger József, a Londoni Szimfonikus Zenekar magyar karmestere volt Emerson segítő társa. A Nice feloszlása előtt Emerson egy nyilatkozatában elmondta, hogy elsősorban a barokk, a romantikus és a modern stílus szellemiségének átörökítését és ápolását tűzte ki célul. Ebben kiváltképp Copland és Bartók követését tartotta fontosnak. Rövid időn belül társra talált Greg Lake (gitáros, énekes) személyében, aki énekesként hasonló dolgokat akart véghez vinni. Akkoriban Lake Anglia egyik leghíresebb progresszív rock zenekarában a King Crimson-ban játszott. Dobosnak Mitch Mitchellt, Hendrix dobosát akarták, de ő nem vállalta. Így esett a választás Carl Palmerre (dobos). A zenekar gitárosának Emerson Jimmy Hendrixet szerette volna, aki örömmel vállalta a feladatot, de az első próba előtt két héttel meghalt. Így a tervezett HELP (Hendrix, Emerson, Lake, Palmer) együttesből lett ELP.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése