Ahogy az Amerikai jazz-rocknál szó volt Miles Davisről, mint úttörőről. Angliában meg kell említeni a Pink Floydot. Ez a zenekar már a 60-as évek közepén próbálkozott olyan jellegű zenével, ahol nagyobb időintervallumot átölelve szólóztak meghatározott harmónia menetre, de inkább kísérleti jelleggel.
Angliában ez egy olyan időszak volt, mikor a sorra létrejövő zenekarok valami újat próbáltak létrehozni. Ki akartak törni az angol-szász zenekultúrából. Ezért a zenészek minden érdeklődése a tengerentúli zenék világába vezetett. Próbáltak az amerikai zenékhez hozzá tenni, elvenni belőlük és közben a saját zenei kultúrájukat is hozzáadták akarva akaratlanul. A Floyd zenéjére jobban illik a pszichedelikus rock kifejezés. Amelyet ebben az időben azokra a zenekarokra használtak, amelyek valamilyen hallucinogén kábítószer hatására játszottak. Jellemző volt a játékukra a modális dallamvilág, és az ezoterikus szövegek, amelyek általában álmokról, víziókról, hallucinációkról szóltak. A dalok hosszabbak voltak, hosszú hangszeres szólókkal, a drogok hatását idéző effektekkel, például torzítással, visszhangokkal, visszafelé vagy késleltetve lejátszott hangokkal és a fáziseltolódással. A későbbi európai zenei világ, a rock és a jazz-rock, rengeteg technikai újítást hasznosított az ő kísérletezéseikből. Korszakalkotó lemezeik jelentek meg például „Dark side of the moon”, „Animals”. Későbbi lemezeiken alapvetően már egy sokkal letisztultabb és igényesebb hangzás világ volt, mint a kísérleti időszakaikban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése