Szólólemez

Zawinul a két Davis lemez után készített egy szóló lemezt mielőtt megalakította volna Wayne Shorterrel a Weather Report-ot. Ezt 1971-ben adták ki „Zawinul” címmel. Hasonlóképpen, ahogy két kortársa, Hancock és Corea is ezt tette, mielőtt a világsikert hozó zenekaraikat létrehozták. A lemez Zawinul számára egy korszak lezárása volt. Egy visszatekintés volt az addigi életére. A lemezen hallható dalok mind egy képet próbáltak ábrázolni. Például a „His Last Journey” című dal arról szólt, mikor a nagyapját halála után egy szánkóval vitték el Oberkirchbach-ból. Még érdekesség, hogy Miles Davis mindenáron szerepelni akart ezen a lemezen, de Zawinul nem egyezett bele. Látni akarta meddig jut el a saját erejéből. A lemezen már tovább fejlesztett változatban hallhatóak voltak a stúdió technikai megoldások. Már olyanok, amiket a zenészek találtak ki. Például az előbb említett dal a „His Last Journey” kezdésénél. Egy leütött zongora akkord hallható, de nem az elejétől. A leütés, ahogy a kalapácsok elérik a húrokat le van vágva, és csak az utána szóló kizengés hallható, amely a mai pad-okhoz hasonló. Mintegy atmoszférát teremtve egy dalhoz. Erre a felvételre tettek még egy kis effektet, és készen volt az alap hangulatot megadó hangszín. Ez az újítás Zawinul-tól származik. Úgy gondolom, hogy ma már ez senki számára nem tűnik nagy dolognak, főleg annak, aki elektromos zongorán játszik. Ugyanis, a hangerőszabályzóval ezt könnyen lehet imitálni. Maga a gondolat viszont forradalmi volt abban a korban. Később lehet hallani más művészeknél is, hogy előszeretettel alkalmazzák Zawinul ötletét.