Legelső lépésben fontos megemlíteni, hogy Európát tekintve a legforradalmibb zenei újítások Angliában történtek, akkor mikor az elektromos hangszerek megjelentek a piacon. Rengeteg esetben hozzák egy kalap alá a jazz-rockot és a progresszív rockot. Az európai zenekultúra kutatók egy része mind a kettőt az európai klasszikus zenéhez és az amerikai jazzhez vezetik vissza, és onnan gyökereztetik. A jazz-rock rendszerint „pörgősebb”, élettel telibb, gördülékenyebb a progresszív rocknál. A progresszív jazz-rock viszont már mind a két stílus legkiválóbb elemeit alkalmazta, mint egy kivonatot képezve az előd stílusokból. Letisztultabb, mégis a forradalmi kutatások tárháza volt jelen ebbe a stílusban.
Angliára nem volt jellemző a 60-as években, hogy akusztikus hangszerekkel játszottak volna bármilyen zenét is, kivéve a klasszikus zenét és a népzenét. Elvétve volt az országban egy-két olyan klub ahol, autentikus amerikai jazz szólt, megpróbálva leutánozni az Egyesült Államokban lévő klubok világát. Ennek azonban nyílván, nem volt olyan kultúrája Angliában, mint Amerikában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése